Whistler 2. sz. Fehér szimfóniájú festményében a japán kultúra visszhangjai hallanak. A porcelán szolgáltatás, a ventilátor és a sakura virágra emlékeztető rózsaszín virágok itt csak részletek, a figyelem nem rájuk összpontosul: a művésznek más célja van.
A vászon egy fiatal nőt ábrázol, aki szomorúan megvizsgálja a bal kezén esküvői gyűrűt, és nyilvánvalóan emlékeztet szeretőjére, akivel jelenleg valamilyen okból elválasztják. A jelenetet könnyű szomorúság, a szomorú gondolkodás aurája töltötte be. A tükröződés kompozíciós technikája hangsúlyozza a kép titokzatos hangulatát.
A “Girl in White” képviseli Whistler döntő reálát a realizmus mellett. 1864-ben, a londoni Királyi Akadémián tartott bemutató alatt a festmény meglepő volt és elfogadta mindazokat, akik Charles Baudelaire költő szavai szerint a realisztikus festményt “fantasy háborúnak” tartották.
Ebben a képen Whistler arra törekedett, hogy az eleganciát és a jó ízlést ötvözze a fantáziaval. “A kifinomultság mindig is ő volt a domináns elem, a legjobb dolgok hordozója, az érzelmi és a pontosság kombinációja” – mondta egyik barátja Whistlerről. A fantázia, a kifinomult kifinomultság és az elegancia, amelyek a művész személyiségében rejlenek és olyan sikeresen megtestesülnek a “Fehér lányban”, ahhoz a tényhez vezetnek, hogy ez a kép Whistler egyik leginkább felfedő képe.
1867-ben a művész a kép nevéhez hozzáadja a “2. szimfónia a fehérben” zenei kifejezést. Véleménye szerint a színek harmóniájának zenei darabként kell hatnia a nézőre, ezért Whistler törekszik a sok fehér árnyalat harmonikus egységének megtalálására.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)