A “Keresési gyöngyök” festményt 1924-ben festették. A huszadik század 20-as évei az élet, a művészet és a kultúra új jelentéseinek kutatásának és jóváhagyásának összetett történelmi időszakai. A világ újjáépítésének ideje. A mű neve már a nagy, örök kutatás, mély filozófiai, egzisztenciális reflexiók gondolatát testesíti meg. A képet tempera festette. Ennek a művészeti anyagnak köszönhetően a színes képek könnyebbek és kevésbé sűrűek, egyfajta zúzott festékréteg.
Úgy tűnik, hogy Tempera átjut a levegőbe, és ezzel együtt a kép révén az örökkévalóság felbukkan, az örök tér és idő láthatatlan áramlása. A Keresések Gyöngyében az örökkévalóság és a jelen különös módon összefonódik. Ez szokatlan titokzatos és ugyanakkor gyönyörű képkontrasztot hoz létre. Amikor a hegyek csendje és a felhők csendes mozgása belép az emberek életébe, valamilyen módon befolyásolja őket, arra ösztönzi őket, hogy gondolkodjanak magas kategóriákra, gondolkodjanak a hegycsúcsok erős fényében.
A Keresési Gyöngy filozófiai, szellemi vászon. Roerich munkáiban a vezető helyet a gyönyörűen felépített függőleges vonalak foglalják el. A kép középső képe a nagyon függőleges rajznak köszönhetően jön létre, nevezetesen a csillogó, fenséges Kanchenjunga – Öt kincs hegye – képének. A Himalája teteje részletes, átgondolt ecsetvonásokkal van megfogalmazva. Ugyanakkor a hegyek fekete-fehér rajzát is mesterien továbbítják.
Az öt kincs hegyének képe pontosan komplex árnyalatokból készül, hasonlít a gyöngy szürkés-halvány hideg fényére. A Kanchenjunga kép gyöngyárnyalatai bizonyos szimbolizmussal rendelkeznek. A gyöngyszínek rejtélyt és rejtett jelentéseket adnak hozzá, és a festményt néhány mély, ásatlan rejtély és titok lélegzetével töltik meg. Egy fényes nagycsúcsot a hideg, lélegző jég, felhők és köd, hegyi terek sötétkék színei határolták. Ugyanakkor a művész festékek felhordására alkalmazott módszere hasonló a sima, finom foltokhoz, amikor az egyik szín hallgatólagosan finoman átalakul egy másikmá, gazdagítva a meglévő árnyalatú színskálát.
Ugyanakkor nemcsak a színezés bonyolult, hanem azoknak az érzéseknek és érzelmeknek a skálája is, amelyeket a szerző a vászonjával szándékozott közvetíteni. A felhők képei térfogatban különböznek, hasonlítanak a hegyek nagy ezüst leheletére. Ezen a helyen e helyek hatalmas szelleme rejlik. Roerich festményein a felhők “repülõ városnak”, “csodálatos városnak” hasonlítanak, Puskin korának költõjének, Jevgenyij Abramovics Baratynskynak a finom metaforikus összehasonlítása szerint. A Roerich-felhők élnek, félelemmel és gyengédséggel tele. Ezek határozottan élő dolgok, amelyek gondtalan és könnyű örök repülésük során. A matt felhőárnyalatok hangsúlyozzák a hideg levegő sűrű rétegét, a hegyi ködöt és a felhőket. A felhőmintázat körvonalainak lágysága ellentétben áll az írott hegycsúcsok tiszta vonalával.
A “Keresések gyöngyje” festmény a keresések festői szimbóluma, a szellem örök keresésének motívuma. A keresés motívuma a széles, végtelen hegyek, sűrű felhők sorának képében hangzik. Roerich filozófiai munkáját két hős – a hallgató és a tanár – képe egészíti ki, lelkesen válogatva egy vékony gyöngy nyakláncot. A nyaklánc az örökkévalóság jelképe. A gyöngyszál zárt, végtelen önmagában. A küldetés gyöngyszeme az örök szellemi törekvések metafora, az emberi szellem örökké dobja és értelme iránti törekvése.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)