A “Szajna a Rouennél” festményt Claude Monet festette 1872-ben, munkájának korai szakaszában. Ugyanebben az időszakban elkészült a híres “Benyomás. A felkelő nap” festménye, amely megalapozta az ilyen művészeti irányt, mint az impresszionizmus.
A művész mindig törekedett a lehető legreálisabb és élénkebb képek készítésére. De nem volt elegendő, ha egyszerűen realisztikus tájat készített, fő feladata az volt, hogy a tervezett tájról alkotott benyomását a vászonba tegye, amely másodpercek alatt megváltozhat, és új erővel eltalálja a művészt. Az ilyen változások oka lehet napfény, szél vagy egyszerűen szokatlan dolgok, amelyek a táj legfontosabb tárgyai mellett helyezkednek el.
Monet elhagyta a klasszikus festési módszereket, amelyeket a művészeti akadémiákban tanítottak, és kitalálta saját technikáit, amelyeket sok más művész és követői is használtak. A művész munkáiban nagy szerepet szentelt a chiaroscuro-nak. Claude bízta a tekintetét, és teljesen új módon látta a környező természetét. Éppen ezért sok festménye homályosnak tűnik, mintha minden a szélről lenne rájuk hajlandó. Noha Monet tájait nem különbözteti meg a vonalak tisztasága és kifejező képessége, dinamikusak. Ennek köszönhetően úgy tűnik, hogy egy kis képen egy egész kis élővilágot elfognak, és a néző csak behatolhat bele, és része lehet annak. A Monet stílusának felsorolt vonásai láthatók olyan híres festményekben, mint a “Benyomás. A felkelő nap” és a “Station Saint-Lazare”.
Ezen a képen a néző látja a Szajna folyót, amely hihetetlenül élénknek tűnik. A kép megtekintésekor úgy tűnik, hogy a rajta ábrázolt folyó a rajta lebegő hajókkal, a fák levelei a könnyű széltől mozognak – ez valódi, ez a néző körül jelenleg zajlik. Egy újabb csepp a valóságban, és a néző érezheti a folyó frissességének illatát, érezheti azt a hűvös szellőt, amely kitölti a hajók vitorláját, és imbolygja a fákat. Mindezt a művész azt a szokatlan impresszionista technikát alkalmazza, amely kiegészíti az élet képeit.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)