El Greco spanyol festőművész festménye “Az Ortensio Paravisino szerzetes arcképe”. A kép mérete 112 x 86 cm, olaj, vászon. Nem mindig van éles alapvonal a szentek El Greco képei és portréművei között. És a portréban a művész egyes karakterjellemzők szubjektív élesítésével, most szenvedélyesen impulzív vagy mélyebb szemlélődésen keresztül megpróbálta feltárni az ember lelkiismert belső világát.
Ha azonban a szentek képeinek értelmezése, amelyek mindegyike általában a karakter egyik típusát testesíti meg, egyoldalúságáról ismert, akkor a portréban finom és összetett árnyalatokkal gazdagodik. Itt nagymértékben a műfaj sajátosságait érinti, összekapcsolódva egy adott emberi személyiség ábrázolásával.
Greco portrék sokkal létfontosságúak. Nem mindegyik egyenlő. Némelyikben az ideális kép dominál, mintha a mester emelt egy sajátos kánon, a korszak nemese keretébe. Másokban a szubjektív észlelés a természet torzulásához vezet. De Greco legjobb portrékén, amikor értelmezésének középpontjában egybeesik a ábrázolt személyek belső lényege, a művész nagyszerű és valójában valódi pszichológiai kifejezést ér el. Valami különleges szomorúságot fedezi az a kép, amely egy ismeretlen portréjában áll Pradoban. Minden rejtett, eloltott ebben a kimerült keskeny arcban, és csak a gyönyörű gyászos szemek tele vannak nedves ragyogással és megjelenésükkel, meglepő érzelmi érzelmeiben, mintha egy komplex mentális mozgást tükröznének.
A megjelenés nemes intellektualitását az Ortensio Paravisino görög szerzetes misztikus költőjének, barátjának és csodálójának portréjában hangsúlyozzák. Mobil, beteg arca, laza pózja, ideges kezek élénk gesztusa van. A művésznek sikerült nagyon tiszta és fényes képet alkotnia az Ortensio Paravisino-ról. Lelkisége finoman felel meg egy rendkívül szabad, képi stílusnak, amely a fekete-fehér foltok kombinációjára épül. El Greco legjobb portrékát a művész szenvedélyes érdeklődése jellemzi az emberi szellem intenzív élete iránt. Ez a minőség a spanyol festőművész nagy objektív eredménye volt.