Shishkin festménye egy liget körülvevő rétet ábrázol. Csodálkozik a táj távolsága és szélessége, amely fájdalmasan ragadja meg egy ismerős motívumot. A réten legelésző parasztok és tehenek nem a fő helyet foglalják el, hanem szervesen növekednek a tájban, ezáltal életképesebbé és megbízhatóbbá téve.
A táj kifejezett festékenységével a kompozíció egyik eleme sem érezhető: a természetben kompozitív módon kifejező hely található. A táj figyelemre méltó tulajdonsága a fény és a levegő telítettsége.
A néző tekintete könnyen átcsúszik egy mocsaras dudorú réten, a tó sima felületén, és messze megy a kép mélységébe. A festék vastag és lédús tésztával fekszik a vászonon, amelyet engedelmesen mohadugassá, napsütötte fényes felhőké, az ágak legfinomabb díszítésévé rendeznek.