Georges Rouault a XX. Század egyik legeredetibb művészének nevezhetjük. Készítette a saját egyedi világát a képekről, amelyek a művész vallási és erkölcsi küldetésein alapultak. Rouault Párizsban született és ifjúkorában festett üvegműhelyben kézművességet tanult. Később a művész a párizsi Szépművészeti Iskolában tanult E. Delaunay és Moreau mellett.
Jelentős hatással volt a művész kialakulására, ötletes világában kommunikáció volt a katolikus íróval, L. Blois-szal. A vallásos festészetben a mester elsősorban a középkori gótikus ólomüveg művészetének hagyományaira épült, ám képei kifejezőbbek, drámaibbak, érzékelésük élesebb. A világi alkotásokhoz hasonlóan a vallásban a művész megtartja a groteszk jellemzését. Rouault festménye azon az alapelven épül, hogy egy figura, tárgy egy világos, könnyen olvasható vázlatát ötvözi, és a vázolt síkot kitölti festékkel.
“Az álmodozó” – a Rouault késői periódusára jellemző mű, a mesterre jellemző módon. A saját gondolataiba merült fiatalember visszhangja a művész farszós színészeknek szánt munkáiban szereplő képeket. Egyéb híres művek: “Prostituált”. 1906. Petit Palais, Párizs; “Krisztus feje.” 1937-1938. Művészeti Múzeum, Cleveland; – A régi király. 1937. Carnegie Intézet, Pittsburgh; Christian Nocturne. 1952. Nemzeti Modern Művészeti Múzeum, Párizs.