Az “Apollo és a múzsák” festmény az egyik kulcsfontosságú munka Poussin munkájának megértésében. Kompozícióját Raphael ugyanazon témájú freskóiból kölcsönözte. Érezhető a művész lelkesedése a klasszikus mitológia témáiban, valamint Raphael és Titian munkája.
Parnassus egy görögországi hegység. Az egyik csúcson a Delphic-templom és a közeli Kastalsky-forrás volt. Az ókorban Parnassus az Apolló és Múzeumok szent helye volt, ezért egy hagyományos hely, ahol a költészet és a zene éltek. Parnassus lábánál volt az ókori világ leghíresebb delfikus oraklusa. A képen látható Apollót a Homer költő babérkoszorúja koronázza, amelynek képén Poussin barátnőjét, Marinót ábrázolta, ezáltal megmutatva, mennyire nagyra értékeli munkáját.
A kép közepén Nymph Castalia látható, aki patakgá vált, hogy elkerülje Apolló üldözését. A pataknál a művész két Ámorot helyezte el; kinyújtották a kastélyi víz tálat, és költői ihletet adtak a költőknek és a múzeumoknak.
A háttérben lévő szigorú függőleges fák szorosan együtt tartják a kép helyét. Színes szempontból a vászon, mint szinte mindig Poussinban, a meleg és a hideg színekkel ellentétben épül. A mű színes telítettsége Titiannek a korabeli művész munkájára gyakorolt hatásáról beszél.