Az Angyali üdvözlet – Dante Gabriel Rossetti

Az Angyali üdvözlet   Dante Gabriel Rossetti

Az angol festő és költő, Dante Gabriel Rossetti, az olasz kivándorló fia volt a pre-raphaeliták testvériségének egyik alapítója és fő képviselője. A Testvériség 1848-ban alakult ki; ennek a társadalomnak a művészeit elsősorban a reneszánsz művészet imádása egyesítette, Raphael megjelenése előtt. Innentől származik a “Testvériség” név. Képviselői szintén nem fogadták el a modern civilizációt és az arctalanságot az ideiglenes művészetből. Legfontosabb ideológusuk John Ruskin művészkritikus volt, aki az erkölcsi és művészi nevelés gondolatait a “vallás és szépség” szellemében hirdette ki.

Először Rossetti Londonban tanulmányozták a H. Sess rajziskolatát, majd a Képzőművészeti Akadémiát és F. M. Brownot. Rossetti elutasította a kortárs művészet “szellemiségének hiányát”, ezért az inspiráció keresésére fordult a korai reneszánsz olasz festészetében, és történeteket készített az olasz középkori költészetből, legendákból és krónikákból. Festményein a “modern” stílus nagyrészt várható, a figurák értelmezésének alapos plaszticitása a mintázott háttér dekoratív kifinomultságával, a lineáris ritmusok mobilitásával és a fényes polikrómmal kombinálható.

Az Angyali üdvözlet a művész egyik legismertebb festménye. Ebben Rossetti reprodukálta a cselekményt, amelyet középkori mesterek művei gyakran használtak. Rossetti azon szándéka, hogy visszatérjen a középkor festőinek hangulatához, egyáltalán nem azt jelentette, hogy a festményeiket lemásolni vagy írási stílusukat imitálni akarta. Arra törekedett, hogy versenyezzen velük, meghaladja őket, objektív módon olvassa el a bibliai szöveget, mint korábban. A festő az Angyali üdvözlet vizuális képében egy angyallal a Szűz Mária előtt megjelenő jelenetet jelenítette meg: “Látva őt, zavarodott szavai miatt, és azon tűnődött, milyen üdvözlet lenne.”

A kép megfontolásakor láthatjuk, hogy Rossetti törekszik az egyszerűségre és az őszinteségre a feldolgozása során, és milyen keményen próbál segíteni nekünk az ősi történelem újszerű pillantással. Mindazonáltal, minden vágyával, hogy olyan természetesen és őszinte módon mutassa meg a körülötte levő világot, ahogyan a Quattrocento korszak Firenzei dicsérte őt, felismerhetjük, hogy a “Prerafaeliták Testvérisége” elérhetetlen célt tűzött ki. Könnyű volt megcsodálni és csodálni a “primitivisták” naiv és tudattalan észrevételeit, de nem volt ilyen könnyű megkísérelni valami hasonló létrehozását az egyszerűségben és az őszinteségben, és még inkább, hogy meghaladja az ősi mestereket.

A korai reneszánsz vezetőit utánozni lehetett, ha követte őket a tudatosság és a tisztaság megtisztulásának útján, amelyet nem tudtak megszerezni, még ha nagyon is akarják. Ez az oka annak, hogy a “Pre-Raphaelisták Testvérisége” törekvései megállították a művészeket. A viktoriánus mesterek szenvedélyes vágya a tisztaság és az ártatlanság képi eszményeinek újrateremtésére túl ellentmondásos és ezért elérhetetlen. Ennek ellenére Rossetti szinte naturalista hitelességet tudott elérni irodalmi és vallási témájú munkáiban, amelyeket éles színkorreláció és részletes részletek jellemeztek.

Rossetti emellett monumentális és dekoratív festményt festett, festette az Oxford Társaságot Londonban, és könyveket díszített, W. Morrissal együtt vázlatokat készített panelekről és ólomüvegről. Az 1860-1880-as években. költő, művész és közszereplő, William Morris kezdte a harcot a dekoratív művészet depersonalizációjával, amely elkerülhetetlen a gépgyártásban. A középkori kézimunka esztétikájára fordítva művészeti-ipari műhelyeket szervezett bútorok, tapéta, rácsos, szövetek, ólomüveg, üveg – és fémtermékek gyártására, amelyek rajzait a Prepafaelita Testvériség egyes tagjai, köztük a Rosseti készítették.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5,00 out of 5)