Ez a poliptich még mindig abban a épületben található, amelyről Rogier van der Weyden egykori leírást írt, nevezetesen a Dijon közelében, Bonnban lévő Hotel Dieu szegények menedékházában. Nem hallottunk egyetlen olyan dokumentumot sem, amely rávilágíthatna ennek a csodálatos és félelmetes oltárképnek a történetére. Első említése 1501-ben nyúlik vissza. Csak azt feltételezhetjük, hogy Rogir nem sokkal a menedékhely megalapítása után kezdte el a festmény munkáját, és a menhelyi templom felszentelésének időpontjáig, azaz 1451-ig befejezte.
A Hotel Dieu menedékhely alapítója Nicholas Rolen volt, egy mesésen gazdag burgundi kancellár, akinek ragyogóan kivitelezett portréját Jan van Eyck “Rolen’s Madonna kancellárja” képében láthatjuk. A Doomsday poliptichban Rolen arcképe is jelen van – de a kilenc panel egyikének hátulján. Visszatérésünk azonban az oltárkép belsejébe. A kompozíció közepén, a legnagyobb panelen Krisztus a dicsőségben van. Egy kicsit alacsonyabb – Michael arkangyal, a súlyos halottak lelkével.
Krisztus jobb oldalán a Szűz Mária letérdelt az emberiség védőszentjeként, alázatosan kérte Fiát, hogy bocsásson meg az emberek bűneikkel. Mind a Krisztus, mind a körülötte lévő szentek a tűzfelhőkben ülnek, amelyek alatt fekszik a megsemmisült, halott föld, amely véget ért a létezésének. A horizont felé vezető ólomszürke égbolt egyik oldalát a bennszülött láng tükrözi. Pokolba mennek, zokogva, megbánhatatlan bűnösöket. Ellentétes irányba, anélkül, hogy dicsérnék az Urat, az igazak küldésre kerülnek.
Az Új Jeruzsálem kapujain egy angyal találkozik velük, alázatos és békés. A dizájn mérete és bátorsága alapján a Doomsday poliptych jól összehasonlítható a Jan van Eyck híres Gent-oltárával, és nem kétséges, hogy Rogir nagy elődjének ez a munkája vezetett.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)