1889-ben I. I. Shishkin létrehozza a “Bor in Sestroretsk” tájat, amely jelenleg az V. D. Polenov Állami Történeti, Művészeti és Természeti Múzeum-rezervátumában található, a Tula régióban.
A kép kifejező és könnyű. A vászon függőleges összetétele epikus, aktív felfelé irányuló törekvést, a levegő és az élet lélegzetének teljességét és teljességét biztosítja.
A képet az jellemzi, hogy nincs részletes rajz, egyfajta akvarell-etiád a vászonról. A kontraszt a vászon textúráját fedi, ezáltal megszervezve a munka mennyiségét és síkját.
A kép hatalmas, hajlékony, elpusztíthatatlan fákat ábrázol. Ez egy újabb munka, amely az orosz természet nagyságát és szépségét, az őszinteséget és a valódi erőt rejti, de csak egy ideig, hogy egy nap kitörjön és kitöltse a környező teret, telítse azt a napnak és a természet született meleg és élénk színeknek.
A táj látszólag különböző árnyalatokkal ragyogott, a kép annyira színes lett. A táj szó szerint “ragyog” mindenféle színkombinációval, mesés és bizarr drágakőcsoportra emlékeztetve.
A vászon meleg, pozitív érzéseket vált ki. Ez nem csak egy gyönyörű, pontosan festett kép – ez az érzés, őszinte érzelem, amely átalakítja észlelésünket a ábrázolt valóságosságával, amelyben valami többet rejtenek, mint egy síkképet.
A fény és az árnyék eloszlása, és általában a fekete-fehér megoldás felépíti a vászon tér-időbeli mezőjét. A táj beborítja és mintha minden figyelmünket elnyeli, végtelenül kiterjeszti, és meghaladja a műalkotás feltételes határait.
Az orosz természet szépsége csodálatos és költői. Különleges helyzetét a 19. század nagy tájfestője hozta létre számunkra. A kontraszt és a szín sokféleségének fokozása révén a művész a természetben azokban a színekben mutatja be, amelyek benne vannak, és amelyeket csak a madárdalban kell megértenie és éreznie kell, a szél szélének köszönhetően; észlelni és emlékezni, mintha ez valami rendkívül fontos számunkra, az életünkre.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)