Van Gogh 1888 tavaszát a virágzó kandallófák képére szentelte, és ez év nyárán az Arles körüli búzamezőkre fordította figyelmét, amikor parasztok műveltek a földet és betakarították. A művész nagy intenzitással dolgozott.
Például 1888 júniusában, egy hét alatt, tíz olajfestményt készített és öt rajzot festett. Minden nap vázlatfüzettel ment a mezőkre, hogy megkezdje munkáját, és ezt nem tudta megakadályozni a perzselő nap, a szél és az eső.
A búza füle, amely a szélben úgy hullámzott, mint a tenger hulláma, lehetőséget adott a művésznek a kísérletre. Új színsémákat és vontatási módszereket talált annak érdekében, hogy a néző számára a lehető legnagyobb kifejezőkészséggel és kifejező képességekkel továbbadja és közvetítse a nézőt.
A “Búzamező és az Alpok lábainak a háttérben” festményben a művész a kompozíciót három vízszintes részre osztja. A kékes hegyekkel és karcsú ciprusokkal ellátott látképe nagyon magasra emelkedett, ami lehetőséget adott a szerzőnek, hogy a vászon szinte teljes helyét kitöltse a búzamezőn látható festékekkel.
A háttérben a fül aranyszínét ellentétesék a kép alján kavargó vörös, sárga, barna, lila és sárga ütésekkel.