Ez a kép a festőművészet egyik legszembetűnőbb képe. De van benne egy bizonyos rejtvény. Elég nehéz ellenállni ennek a csodálatos portrénak a báját. Hatalma valóban érdekes. Segít felébreszteni a képzeletét, a karakterek elképzelésének vágyát. A néző el akarja állítani a család életét.
Minél tovább nézünk ezekre az arcokra, annál nehezebb megérteni a kifejezéseket. Egy árnyék, amely megmagyarázhatatlan, nagyon jól látható bennük. De ez az ügy ténybeli oldala, nem a festői.
Van Dyck által készített kép meglepő. A művész meg tudta mutatni, hogy valakit eláraszt a boldogság. De pontosan ez feltételezi a nyomtatást. Valahol a mélyben aggodalom rejlik, egy olyan katasztrófa becslése, amely nagyon hamar megtörténhet. Úgy érzi, hogy a katasztrófa a törékeny boldogság felett rejlik. Egy férfi meg akarja óvni gyermekét és feleségét tőle. Az egész csapást csak magára fogja tenni. Mindenképpen azt akarjuk tudni, hogy ki áll előttünk. Arra törekszünk, hogy megértjük ezt a személyt sápadt arccal és a szelídséget kifejező pillantással. A fényűző bőr szék hátradőlt.
Ez a szerelem dráma valóban lenyűgöző. A gyermek és a nő másodlagos karakterek. A portré közepén egy ember. Ha a néző nagyon figyelmes, akkor azt is láthatja, hogy figurája kompozitív módon is kiemelkedik. Úgy írják, mintha egy másik térben lenne. Természetesen kapcsolatban áll azzal, amelyben a kép két másik karakterét írják, de a léte teljesen elkülönül.
Ha tudnánk, hogy tudjuk, ki áll előttünk, megtudhatjuk, hogy a művész előre láthatja-e azt a veszélyt, amely, mint egy fekete folt, lóg a család felett. Vagy talán ő, sok portréfestőhöz hasonlóan, hiába tulajdonította a félelmet a család apjának.
A portréban érezheti a művész szomorú pillantását, aki oldalról nézte hősök lelkiállapotát. Ez a teremtés tükrözi a festő megosztott lelkét. Egész életében üldözi őt.