Virágok gyakran jelentek meg Van Gogh festményein. Párizsba költözése után folyamatosan csokrokat ír, hogy megtanulja, hogyan kell közvetíteni színük intenzitását és tisztaságát. Az Arles csendéletek élvezetesebbek és élénkebbek. Itt a virágokat festi a vadon élő állatok részeként, és ez volt a legfőbb inspirációs forrása.
Az 1888-as csendéletben a művész egy vázaban álló oleandreket ábrázolt. Terjedő ágaik elfoglalják a kompozíció teljes felső részét. A bal alsó sarokban Van Gogh két könyvet helyezett el. A borítók sárga színe arra utal, hogy ezek francia regények, amelyeket a művész akkoriban olvasta.
Mint sok más virágcsendéletben, itt is Van Gogh élénk színkontrasztot használ, amelynek eredményeként a legnagyobb intenzitás és tisztaság érhető el. De a finom kolorista megközelítésnek köszönhetően ezek az ellentétek szokatlanul lágyak és harmonikusak. Az oleander virágok lágy rózsaszínű klaszterei fényes foltok villognak a világos zöld háttér előtt.
A csendélet néhány részletének végrehajtási módja közel áll a japán nyomatok művészetéhez. A színes és optimista kép a vadon élő állatok szépségének csodálatának végtelen örömét fejezi ki.