A híres “Csónakázás” festmény, Ivanov művész 1850-ben fehérre festett, akvarellekkel kombinálva, barna papírra.
A kefe mestere úgy döntött, hogy szemlélteti a Bibliából egy olyan epizódot, amelyben Péter apostol nagy meglepetéssel figyeli, hogy Jézus hogyan mozog a vízterületen. Teljes meghökkentéssel kéri Péterét, hogy irgalmazzon rajta, és adjon neki lehetőséget arra, hogy közelebb kerüljön.
A nyugodt és békés Jézus azt mondja az apostolnak, hogy közeledjen hozzá. Peter engedelmesen engedelmeskedik, de a hirtelen szél megijeszti. Teste súlya alatt Péter az aljára megy, és Jézus segít neki kijutni, és azt sérti Péternek, hogy kevéssé hitt benne, mert éppen ilyen kételyek merültek fel a víz alatt.
A kép parcelláját ábrázoló művész nagyon harmonikusan ötvözi az előadás technikáját. A vászonon ábrázolt figurák csak könnyű levegő sziluettek. A vászon színsémája nagyon változatos, de a tónusok felsorolása nincs. Jézus köpenye, amely a szélben fejlődik, valamint az emelkedő hullámok vizuálisan alig észrevehető mozgást adnak a képnek, felvidítják azt. Van még egy különleges részlet a vászonon: a bal oldali festetlen epizód képezi a megdöntött hajó körvonalait.
A fényjáték, amely a fényesség, a ragyogás és még valamiféle miszticizmus egy részét adja, óriási hatással van a vászonon ábrázolt szemléletének észlelésére. A művész előadásmódjának ilyen apró trükköi lehetővé teszik a néző számára, hogy felejthetetlen érzelmeket élvezhessen az ilyen nagyszerűség mérlegelése közben. Ez a művészeti remekmű megnyugtatja az embert, lelkileg gazdagabbá teszi. Amikor egy festményen dolgozott, a művész nemcsak a színsémát, a fényjátékot alkalmazta, hanem lelkének egy részét fektette be.
Ennek a festménynek elképesztő tulajdonsága van: kitölti a belső fényben a csodálatos “bibliai vázlat” szemlélőjét.