Diana visszatér a vadászatból – Peter Rubens

Diana visszatér a vadászatból   Peter Rubens

1608-ban Rubens, visszatérve Olaszországból Antwerpenbe, érdeklődést keltett az ókori művészet és irodalom öröksége iránt, amely egész életében nem szűnt meg benne, és a kreativitás és a művészet tükrözésének sarokkövévé vált. Számos festményén, különösen az egyedi rajzoknál, a görög és a római mitológia parcelláit használta. A Diana istennő rendkívül vonzó volt Rubens számára, mert róla szóló mítoszában az ő másik kedvenc témája az antikvitáshoz kapcsolódott – a vadászathoz.

A festő érdeklődését királyi és arisztokrata mecénásai támogatták: a vadászat e körök kizárólagos kiváltsága volt. A művész nagy formátumú vadászfestmények sorozatát készítette, amelyek közül sok antik telken alapul. Más festményekkel ellentétben, amelyekben a mester közvetíti a küzdelem patónusát, ebben a festményben az ősi istennő-vadász szépségére összpontosítja figyelmét. Diana, a nő integritásának védelmezője társaival egy szatírok egy csoportja előtt áll, akik egyébként Rubens érdeklődési körét képviselik – mindent, ami a bakhanáliához kapcsolódik.

Diana lándzsa élesen körülhatárolja ezt a két csoportot, két világot. Mennyire különbözik a résztvevők megjelenése: a satírok között a szenvedélyükben vad kecske lábú lények találhatók, körülvéve Diana, aki maga is a női természet varázsa, az isteni gyönyörű társai. A befogadók rengeteg gyümölcsöt mutatnak be, utalva arra, milyen jó bor fog származni tőlük a jövőben.

Diana viszont madarakkal és mezei nyúlával ölte meg vadászatot. Szimbolikus értelemben kifejezik a kínált örömök tagadását. A 17. századi holland művészek, néha szűk szakterülettel, gyakran vonzták kollégáikat, amikor a képnek olyan képet kellett ábrázolnia, amelyben nem voltak elég erősek. Tehát a bemutatott vászonra a gyümölcsöket és az állatokat Frans Snyders festette, aki hasonló csendéletekről és állatok képeiről híres.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5,00 out of 5)