A “natív” lovak és kutyák mellett a Stubbs gyakran idegen állatokat ábrázolt, és nem hagyta ki a lehetőséget, hogy néhány ritka vadállatot írjon. Leggyakrabban a királyi menagerie háziállataival kellett foglalkoznia, amelyek tele voltak a telepek élő ajándékaival. Például 1762-ben Stubbs – az angol művészek közül az első – történetesen zebrát írt.
A királynőnek Sir Thomas Adam adta át, aki visszatért a Jóreménység fokára való vitorlázáshoz. A királynő ezt adta “afrikai szamárnak” a Buckingham-palota menagerie-nek. Valamivel később Stubbs “portrékkal” festett jávorszarvasról, amelyet a kanadai kormányzó a Richmond hercegnek adományozott, és egy orrszarvút, amelyet 1790-ben Londonba hoztak.
Az egzotikus állatok portrékkal készítve a művész nemcsak az anatómiai pontosságot igyekezett elérni, hanem megpróbálta ábrázolni a vadállatot a megfelelő táj hátterében. Az ilyen szorgalom néha ahhoz vezetett, hogy az állatok statikusak, élettelenek voltak. Ilyen munka például a Majom, 1774.