1911-ben Dufy nehéz helyzetbe került. 33 éves volt, házas és szegény. Ezért, miután ajánlatot kapott a párizsi vezető divattervezőtől, Paul Poirettől, habozás nélkül beleegyezett abba, hogy rajzoljon szöveteket. Egy éven át a Poiret Dufynél dolgozott, majd áthelyezték a Bianchini-Ferrier cégbe.
Ebben a manufaktúrában hét évig dolgozott főszövetként, majd visszatért a festészetbe. Annak ellenére, hogy a szövetek rövid élettartamúak, a gyűjtők meg tudták őrizni a Dufy által készített rajzok utódai mintáit. A szövet feldolgozása közben a művész inkább virágdíszeket részesített előnyben – például a rózsaszínű virágok kék alapon. Összetettebb geometriai mintázatokra is fordult – “Elefántok”, 1922-24.
Dufy egyéb kereskedelmi megrendeléseket vállalt. Ide tartoznak a kárpitok is – például a “Mozart-ház”, 1934-ben. Párizsban a Botanikus Kertben a Majom házát és a Palais de Chalo Színházot díszítette. Ezen felül készített készleteket és színpadi mintákat a Frances Comedy számára, és számos kerámia vázát és korsót készített.