E kanadai művész képét tekintve nem szabad meglepődni, mindenekelőtt a képzeletének nagysága miatt.
Az “építész” kép kettős benyomást kelt bennünket. Úgy tűnik, hogy előttünk van a szokásos cselekmény. De nem olyan egyszerű. A képet valamilyen varázslat töltötte be, és ez segít a képzeletünknek, hogy túllépje a szokásos látást. A művész meg akarja mutatni nekünk, hogy minden lehetetlen lehetséges. Hogy mi magunk építjük a körülöttünk lévő világot. Ezt a tényt nekünk is megerősítik nekünk a gyerekek, amelyek kockákat raknak a képen.
Az “építész” képen a szemünk előtt van egy bizonyos illúzió, amely a valóság és a mágia elemeit ötvözi. De ha gondolkodunk rajta, minden nap ilyen illúzióval kell szembenéznünk. Időnként az utcán haladva gyakran nem vesszük észre valamit. De minél gyakrabban járunk ugyanazon az úton, annál észrevehetőbb dolgok válnak számunkra. Hasonlóan az “Építész” festménnyel. Minden egyes új pillantással a teljes kép értelme és jelentése megváltozik. A jól megválasztott színpaletta szintén segít mélyebben belemerülni a telekbe.
A háttérben elnémított hangok és az előtérben kiejtett hangok annyira simavá teszik a valóságból a meseré való áttérést, hogy a parkban egy asztalon álló játékház éppen úgy néz ki, mint egy fölötte magasodó nagy üzleti épület része.