Eső után – Kuindzhi Arkhip

Eső után   Kuindzhi Arkhip

A munkát először a Wanderers kiállítás keretében mutatták be a nagyközönségnek, amellyel a mester együttműködött. A festményt a kritikusok lelkesen fogadták el, és ez ismét felhívta a figyelmet a szerző páratlan képességére a fény ábrázolásában. A néző fényes, buja tájképtel rendelkezik, amelyet erős és élethű eső frissít.

A felhők szerint a zivatar súlyos volt. A víz elmosta a fű és a hosszú hő és az aszály minden jele. A lelkesen nedvességgel felszívódott mezők élénkzöldként robbant fel az esti nap sugarai alatt. A sötét és baljós felhők még mindig mennydörgésben vannak, de az elemek már visszavonulnak más helyek újjáélesztésére. Egy kis parasztház egy magas dombon elegáns és barátságos.

A mű kontrasztjai megteremtik az eső után jött könnyűség és aroma légkörét. A mű kivilágított részének csendje és béke ellentétben áll a mennyekben lévő elemek erőszakával. A felhők összetett, feszült és erős mozgása már nem ijeszti a nézőt. Szemeit a táj napsütéses, fényes részére szegecselték.

Egy eső által sújtott, kis nádaskal borított folyó további kényelmet és “hangos” sorozatot teremt a képen. A néző “hallja”, érezte, érzékeli azt, amit látott. A képet kétségkívül a természet írta. Világos, tiszta és nagyon kontrasztos hangok használata ellenére a táj nagyon valóságos. A vonalak pontossága, a kép belső harmóniája az egyik legkifejezőbb kifejezést teszi a mester munkájában.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5,00 out of 5)