A Golitsyn fiú portré hordozóján a “Fedor Nikolajevics Golitsyn herceg herceg 9. életévében” megőrzött felirat adja a festmény legkorábbi 1758-ban, de legkésőbb 1760-ban történő alapításának alapját, amely ez a mester utolsó fennmaradt művei. Katonai camisole – nem tisztelgés a karneváli divat mellett.
A nemesi nemesi családokból származó gyermekeket még születéskor is felvették a hadseregbe, így felnőttkorukban tiszti rangot kaptak. A korábbi évszázadokban a gyermeket egy kicsi példánynak, egy felnőtt kisebb változatának tekintették – tehát a gyönyörű gyermekekhez és ruhákhoz való ösztönzés az “ön” iránt, mint a felnőtteknél.
Fedya Golitsyn egy olyan pózban van ábrázolva, amelyben az életben és tapasztalatban bölcs parancsnokokat ábrázolták: egy akimboval, ügyes kezével, átadja a kezét a camisole oldalán, övvel húzva, szilárdan a lábain áll, egymástól szélesen. A székhez támasztott puska arra utal, hogy Fedya fiatalkorában kiváló vadász; tekintete átható és bölcs, mint egy okos udvarlóé.
A ruházatot, ebben az esetben a Lóvédő egyenruháját, dekoratív módon értelmezik. A sötétkék, szinte fekete kaftán és a piros camisole színfoltjai, az arany hímzés hangsúlyozzák a gyerek arcát és haját festett fényt. Golitsyn fiú portréja nyomon követi az ábrázolás orosz hagyományát, amely az ókori Oroszország Parsun festményéig nyúlik vissza. A parsuna kifejezőképessége az arckép magával ragadó igazságának és a feltételes, mintha az ábra síkján oszlik meg.
A művész még nem mentes az írás régi ikonfestési alapelveitől: egy semleges tompa hátteret egy fiú alakja körül kiemelnek, mint egy halo, egy szent feje fölött. A kötetek átadása szintén nem része a kreatív feladatnak: a kép szándékosan sík, nincs színátmenetek, éppen ellenkezőleg – mint az orosz avantgárd művészek festményénél is, ezen ősi vászon minden színének megvan a maga szegmense.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)