A képen egy fenyveserdő sarkát látjuk, amelyet elárasztott a nyári nap. A napfény által fehéredett homokút utal arra, hogy a tenger valószínűleg a közelben található. Az egész képet fenyő illata, különleges tűlevelű ereje és csendje töltik meg. Semmi nem sérti az erdőben aludt reggelt.
Nyilvánvalóan van előttünk Szentpétervár egyik külvárosi külvárosa, ahol a művész oly gyakran talált telkeket műveihez. És most, egy nyári reggelen sétálva az erdőn, a homokos utak kereszteződése felkeltette a mester figyelmét. Több tucat árnyalatú zöld, kékes moha, káprázatos homok kissé árnyalatú, sárgás árnyalattal… Ez a természetes színek palettája nem hagyhatja köztük Shishkin-et.
A képet nézve eszébe jut a fenyő szelleme, a hűvös Balti-tenger zaja alig hallható a füledben. Csendes, meleg, aromás. Nyári nyugalom… Mint Shishkin többi munkája, a “Fenyőerdő” festmény is hihetetlen eredetiségében, pedantikus hozzáállásában a legkisebb részletekhez, a telek valóságához és indokolatlan szépségéhez.