A nagyváros témája szerény helyet foglal el a 19. századi festészetben. Azt mondhatjuk, hogy az impresionisták voltak az elsők, akik bevezették a városi tájat a francia művészetbe. Különösen nagy szerepet játszik C. Pissarro, Monet elvtárs és szövetségese. Az 1890-es években, már haladó korban, de tehetséggel és ragyogó kivitelezéssel teljesen felfegyverkezve készített számos festményt Párizsra néző kilátásokkal.
A Francia Színházi tér abban különbözik a Pissarro hasonló festményeitől, hogy a művész kreativitására jellemző tulajdonság különösen érzékelhető: a műfaj elemeinek bevezetése a tájba. A város kedvenc sarkát ábrázoló Pissarro nem gondolja rá mindennapi életében emberek nélkül.
A kis négyzetet, amelyet a művész a műhely ablakából lát, tele van pár tucatnyi párizsival: sorban állnak az omnibusz számára, sétálnak az utcán, vagy kocsikban lovagolnak, vastag gesztenye árnyékában beszélnek. A teljesen körvonalazott figurák, amelyek teljesen eltűnnek, amikor megpróbáljuk őket közelebbről megnézni, különleges élményt adnak a vászonnak, közvetítik a nagyváros kis sarkának aggodalmát.
A “Francia Színház tér” című filmben a “befejezetlen” kompozíció első látásra ragyogó elgondolkodása figyelmes. Itt nyilvánul meg a Pissarro kompozíciós megoldások építhetetlen jellegzetessége. A függőleges és vízszintes képet egyenlő részre osztja. A finom számítású, kerek fatartók illeszkednek a vászon négyszögébe, tisztaságot és stabil egyensúlyt biztosítva a kompozíció számára. A Pissarro-festmény helyét a színes réteg textúrája hangsúlyozza: az előtérben lévő gesztenye levelei szorosan, sűrűen írva, “corpus”, szinte illuzórikusak, a háttér vékony, átlátszó festményét helyezik el.
A szín hozzájárul a kép általános vidámságához, vidám hangulatához. Pissarro városi tájját átfedi a napfény. Az épületek falain és a napfény által megvilágított járdán a sárgásbarna és a krémszín, a szürke-kék átlátszó árnyalatok, a buja zöld fák, az ablakon piros csíkos “marquise” foltok – minden egyesül egyetlen nagyobb színes akkordban.
A festmény 1930-ban lépett be a Hermitage-be a Moszkvai Új Nyugati Művészeti Múzeumból.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)