Glaucus és Scylla – Bartolomeus Spranger

Glaucus és Scylla   Bartolomeus Spranger

A flamand művész, Bartolomeus Spranger képe “Glaucus és Scylla”. A festmény mérete 110 x 81 cm, réz, olaj. A mitológiában a Glaucus egy tengeri istenség a görögök körében, amely a jóslás ajándéka és képessége különböző formák kialakulására. Az argonauták mítoszában Glavk az Argo építője és kormányosa, aki tengeri istenséggé vált az argonautoknak a tirréniekkel folytatott csata után.

Glaucust az óceán fiának tartották, és a halászok és búvárok védőszentje volt. Félemberként, félhalakként ábrázolva, öreg arcával és nagy szakállával. A legrégibb görög mítoszokban Scylla szörnyű és hatalmas szörnyetegnek tűnt: tizenkét mancsával, hat hosszú, rugalmas nyakával emelkedett a bozontos vállon, és a feje beragadt mindkét nyakába; a szája gyakori, éles, három soros fogakkal csillogott.

A mitográfiai forrásokban Scylát Forkis és Hecate vagy Triton és Lamia, vagy Typhon és Echidna, vagy Poseidon és Kratayida lányának tekintik. A poszthős heroi történetekben Scylla néha gyönyörű lánynak tűnik: például Glavk szeretetét kereste, és a varázslónő Circe, akit Glavk elbűvölt, a féltékenység miatt elrontotta gyönyörű testét, alsó részét kutyafejek sorába forgatva.

Egy másik legenda szerint ez az átalakulás teljesen amfiter volt, amely, megjegyezve, hogy Poseidont csábította Scylla szépsége, így döntött úgy, hogy megszabadul egy veszélyes riválistól. Herculesből származó csírabika elrablása miatt Scylát utoljára megölték, de Forkis ismét életre keltette. Virgil megemlít számos kagylót, amelyek a szörnyek között Tartarok előcsarnokában élnek. A műalkotásokban Scylát egy szörny formájában, egy kutyafejjel és két delfin farkával, vagy két horrorfejjel és egy delfin farkával, valamint egy gyönyörű meztelen lány ábrázolták.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5,00 out of 5)