A nőknek a modern civilizáció története során évszázadok óta harcolniuk kellett valamit – először is, ha nem a férfiakkal való egyenlőségért, akkor legalább az olyan tisztességes jogokért, amelyek nem sértik alapvető emberi méltóságukat.
A nők ókori görög idők óta katasztrofálisan szerencsétlenek. Tehát egy házas görög nő abszolút megfosztott lény volt, és nem volt joga a házat egyedül hagyni – kizárólag rabszolga vagy rabszolga kíséretében. Nem is engedték a nőknek játékot, és nem csak azért, mert a férfi sportolók teljesen meztelenek voltak, hanem azért is, mert a játékokat szentnek, félig vallásosnak tartották.
Az angol festő, Laurence Alma-Todma képén a világfestés néhány kevés görög nőjét látjuk – elvégre meztelen férfiak, istenek és hősök, a művészek sokkal gyakrabban festenek.
Az ókori görög szobrászat egyik szobrászati típusát akaratlanul emlékeztetik vissza – az úgynevezett. kéreg, azaz egy teljesen lefedett nő. A művész már bátorságot mutatott, meztelen kezekkel és könyökkel mutatva ezt a görög nőt. Magát egy teljesen ártatlan foglalkozásban láthatták – a kertben épp csak egy virág aromája lélegzett. A háttérként szolgáló virágkert falán ló – és lábkatonák képei maradtak meg, szenvedélyek forrnak ott. És itt – minden illatos és békét lélegzik.