Pablo Picasso leg epikusabb és legdühösebb darabja a “Guernica” festmény.
Guernica egy spanyol város, amely történelmileg a baszkokhoz tartozik. 1937. április 26-án a spanyolokat megdöbbentette a figyelemre méltó település területén kibontakozó tragédia – Guernicát a német repülés, a Condor légió megtisztította a föld arcáról. Több mint 1000 bomba dobták el a várost, és azok a városrészek, amelyek nem pusztították el a kagylókat, egyszerűen 3 napon belül leégették. Nagyon sok haláleset történt, a teljes népesség több mint egyharmadán, a túlélők hajléktalanok maradtak, a régi romok alatt sok ősi műemlék és kulturális tárgy halt meg.
Furcsa módon maga a művész sem tartózkodott Guernicában, ám a tragédia hírei rendkívül lenyűgözték Picasso-t, ám egyik spanyoluk sem maradhatott közömbös az egész békés város megsemmisítésére vonatkozó hírek mellett.
A mester haragját és polgári helyzetét nagyszabású vászonban testesítette meg, amelyet a párizsi világkiállításon mutattak be. Manapság csak csodálkozhatunk – három-nyolc méteres képet festettünk egy hónap alatt. Bizonyítékok vannak arra, hogy a szerző napi 12 órát töltött munka közben.
A kép lenyűgöző formátumával és kompozíciós felépítésével triptichra emlékeztet – az alakok és az érzelmek házában három különálló töredék különböztethető meg.
A képet fekete-fehérre festették, és így hasonlít a szörnyű események monokróm krónikájára. A szomorúság, a szenvedés, a rémület és a kétségbeesés elárasztja a vászont. Ez kétségtelenül egyetemes tragédia – helyről, időről, a realizmusból kívül. Ezt a tragédiát ábrázolta Picasso.
A fellépésre egy zsúfolt alagsorban kerül sor, ahol az embereket, az állatokat és a madarakat “bezárták”. A vészes, ám jellegzetes belső teret vázlatosan készítik – alagsori mennyezeti gerendák, táblák a padlón, az ablakok és az ajtók. Az előtér olyan, mintha egy háromszög lenne kiemelve, amely lefedi a főszereplőket. A fény a szimbolikus szemlámpából származik.
A háromszög közepén egy gyötrelmes ló van ábrázolva, amelynek feje felé egy kéz lámpával nyúlik. Egy haldokló pelyva alatt egy férfi katona fekszik, akinek testét elválasztják vagy külön részekre vágják. Óriási benyomást kelt a nézőre a kezébe szorított virág, az ártatlanság szimbóluma, szélesen nyitott, de már halott szemmel kombinálva. Az ember kezét tekintve a megbélyegzés ártatlan meggyilkolt ember megerősítésének tekinthető. A képen az egyetlen fegyveres harcos már nem képes senkit megvédeni – megölték, belülről “megették”, és egy kard haszontalan darabja tűnt ki a kezében. Egy nő a halott férfihoz rohant, lába szinte letépett, a szeme pedig a lámpán volt rögzítve.
Egy másik erős érzelmi hős az anya, aki a halott gyerekre sikoltozik, és megkarlik a karjában. A tekintetét a menny felé fordította, és szája embertelen kiáltással megfagyott. Apró lábak és fogantyúk, apró ujjak, eldobott hátsó arc – a legszívóbb kép a vászonon, a történet szörnyűsége lényegében lényeges.
A képet egy szokatlan lineáris perspektíva uralja. A lineáris felépítés mellett a vászonnak természetesen van bizonyos térfogata és mélysége. Stilistikus szempontból is meglehetősen könnyű eltéréseket találni – az egyenes kubizmus itt a realizmus elemeivel van kombinálva.
A vászonra nézve elkerülhetetlenül az az érzésem van, hogy átlátszó üvegfalon keresztül az előtérre nézel – egyfajta akváriumra, ahol a tragédia egy szűk térben bontakozik ki.
A mű első “olvasásakor” azonnal észreveszi a bikát, és itt szintén nincs célja. A minotaurusz, a bika a spanyol háború általános szimbóluma.
Ha a fájdalom és a szenvedés egyértelműen és egyértelműen látható, akkor a fő rejtély továbbra is az általános káosz okai. Ki gyilkolt meg egy gyermeket, megcsonkította az embert, megsérült egy lót, tüzet indított? Az ellenség láthatatlan, láthatatlan, de elkerülhetetlen és megfoghatatlan. Nem egyértelmű, hogy kihez kell fordulnunk, kitől menekülni és menekülni – pontosan ez inspirálja a horrorot.
A Picasso-jelenség a műben lenyűgöző valódi horrorérzet, akár apokalipszis is egy nagyon hagyományos technikával, messze nem valósághű.
A társadalom egyértelműen elfogadta a képet. Egyes tanúk állítása szerint gyakran hátat fordítottak a vászonra, ám ez még mindig elismert. Például Dolores Ibarurri Gomez-t lenyűgözte a látása, és kijelentette, hogy a munka a fasizmus és a francia rezsim magas színvonalú váda.
A “Guernica” Picasso-nak hírnevet szerzett az egész világon. Nagasaki és Hirosima tragikus eseményei után ismét kapcsolatba léptek vele. A vászon hosszú ideig a Prado Múzeumban volt, ahogy Pablo Picasso maga is akart, de a 90-es években Madridba szállították. És mivel fél évszázaddal ezelőtt a kép felhívja a figyelmet és erős érzelmeket vált ki, nagyon hosszú ideig állhatsz a közelében, minden részében új elemeket és olvasmányokat találva, amelyeket az emberi fájdalom és szenvedés átitat.
(2 votes, average: 4,50 out of 5)