A “Gyerek a kopogással” képet a művész 1885-ben festette. Pierre Renoir már negyven éves volt, sokat ért el. Munkája nagy hírnévvel bírt, a festményeket a társadalom nagyra becsülte.
Abban az időben a kiemelkedő művészek nem rajzolták a gyerekek portréit és nem festették fel őket, felnőttként bemutatva a gyerekeket. Így a portré nem mutatta meg a gyermek belső világát és szellemi állapotát.
Renoir saját megközelítést alkalmazott gyermekei portrék festésére. Mindig lenyűgözött a gyermekek érzelmeiről és érzéseiről. A vászonján lévő gyermekek nagyon élénknek tűnnek, ami a fiatalabb generációra jellemző, míg a gyerekek folyamatosan valahol törekszenek, nagyon kíváncsi. A Renoir gyermekportrékén a gyermekek maguk maradnak, megtartva minden vonásukat, míg sok más művész felnőttek vonásaival ruházza fel őket, ami ellentmondásos érzéseket vált ki a nézőben.
Ez a kép egy teljes hosszúságú kislányt ábrázol, kezében egy kis ostorral. Ha alaposan megvizsgálja a lányt, azonnal megállapíthatja, hogy nem szegény családból származik. Jól öltözött, tiszta, világos ruhát visel, gyönyörű cipőt visel. De a hősnő ruhája nem olyan fontos, mint az arca. A művész ezzel szemben játszott, a lány arcát nagyon realisztikusan ábrázolja, a többi a homályos impresszionisták karakterisztikájával van ábrázolva. Ennek köszönhetően az arca nagyszerű.
Amikor a néző a lányra nézi, úgy érzi, mintha a lány el akar mondani neki valamit. A hősnő az üzletével foglalkozott, sétált az utcán, de egy pillanatra megdermedt, és felhívta a figyelmet a nézőre, mintha azt hitte volna, hogy valami megkérdezni tőle. Biztosan azt gondolja, hogy ez a felnőtt férfi megint zavarja némi érthetetlen ostobaság miatt, mert nem érti, hogy a nő fontos dolgokkal foglalkozik. Renoir ábrázoló tekintetével és lenyúlt ajkaival megmutatja a lány nemtetszését.
Ellentmondásos vélemények vannak arról, hogy ez egy fiú vagy még egy lány. A gyermek frizurája és ruhája akkoriban az adott korosztály minden gyermekére jellemző volt, nemétől függetlenül.
A “Gyerek a kopogással” kép frissítve: 2017. október 23., A szerző: Valentina