Három kegyelem – Peter Rubens

Három kegyelem   Peter Rubens

Az 1630-as években Rubens távozott a zajos társadalmi életből és magányban teremtette meg a Stan kastélyban. Itt jelenik meg a festő egyik leghíresebb műve – “Három kegyelem”. Manapság a kép nem szűnik meglepőnek – a cím nagyon különbözik a modern néző tartalmától, amelyet a korunkban rejlő szépségszintre vetítettünk fel. Eközben a Rubens női teste – ez egy egész réteg a művészeti kritika számára.

A művész mindig egyértelműen, őszintén és nyíltan festett a női természet. Meztelen teste nyugodt, de nem vulgáris, erotikus, de nem vulgáris. Rubens azt hitte, hogy az emberi test Isten teremtménye, és hogy félénk ábrázolni, azt jelenti, hogy szégyellni kell ezt a teremtést, amely egy vallásos művész számára egyszerűen elképzelhetetlen. A kép hősnői antik kegyelem, amelyek simán táncolnak.

Meglepő módon bárki, aki a vászonra nézi, egyértelműen érezheti, hogy a művész mennyire csodálja kissé tele testeit. A szerző lelkesedése annyira fertőző, hogy a szépség kánonjaitól függetlenül a néző akaratlanul elcsodálja a cselekmény hősnőit. Lágy vonalak, kecses mozgások, boldogsággal meghajlottak – mindez himnusz a női test szépségére.

Ennek megerősítésére a hősnők feje fölött összefonódott virágokat látunk, amelyek összetételükben visszatükrözik egymásba fonott testüket a táncban. Köztudott, hogy a mester az élet bal oldalán található kegyelmet festette – ez Rubens második felesége, Elena Furman. A szerző csak feleségül vette és újfajta boldogságban fürdött. Maga Rubens nagyon szerette ezt a képet, és nem akart vele megválni, így a vászon a művész házában lógott. Csak a halála után a festményt adták eladásra, és az első vásárló a spanyol király, IV. Fülöp volt. Tehát a “három kegyelem” – et Spanyolországba vitték, ahol még mindig élnek.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5,00 out of 5)