II. Rudolph császár – Hans von Aachen

II. Rudolph császár   Hans von Aachen

Hans von Aachen német művész festménye “II. Rudolph császár”. A kép mérete 79 x 66 cm, olaj, fa. II. Rudolphot – a Szent Római Birodalom német császárát, II. A katolikusok nagy reményeket támasztottak vele, mivel Spanyolországból kiváltotta az eretnekség gyűlöletét, és engedelmes eszköz lehet a jezsuiták kezében. Letargikus, apatikus karakterrel jellemezte, rendkívül gyanús, hajlamos volt melankóliara.

Útjátossága, gyávaság és durvaság, az érzékiséggel és a szeszélyes despotizmussal együtt megfosztotta tőle a népszerűséget és a befolyást. Bosszant tehetetlenségére, csak asztrológiával és alkímiával foglalkozott. A prágai palotában, ahol II. Rudolph élt, óriási gyűjteményt gyűjtött könyvekből, kéziratokból, festményekből, érmékből és mindenféle ritkaságból. Kedvencei korrupt emberek és fanatikusok voltak.

Császármá vált II. Rudolph hat évig nem gyűjtötte a császári étrendet, hanem 1582-ben össze kellett hívnia, tekintettel a birodalom segítségére a törökök elleni segítség iránti igényre, valamint a vallási viták miatt. II. Rudolph Ausztriában, a Cseh Köztársaságban és Magyarországon kezdte felszámolni a protestantizmust. Ausztriában szinte az összes nemesség és minden város beismerte a protestantizmust. A II. Rudolph trónához való csatlakozással itt erős katolikus reakció kezdődött, valamint az abszolutizmus küzdelme a regionális szejmmel és a városi önkormányzattal. Különösen erős volt a reakció Morvaországban. A Felső-Ausztria és az Alsó-Ausztria Landtags protestáns tagjai szövetséget kötöttek egymás között a protestantizmus védelme érdekében; A katolikusok szintén alkotják az uniót.

Magyarországon az osztrák uralom nagyon vonakodva került át. Az általános elégedetlenséget látva II. Rudolph arra gondolt, hogy vonzza a közvéleményt a török ​​háborúval. Az általános felkelés azonban továbbra is elkerülhetetlen volt, és II. Rudolph rokonai szükségesnek tartották tőle hatalom átvétele testvérének, Mátyásnak, aki óriási engedményeket tett a protestánsok számára. Egy 1608-as szerződés alapján II. Rudolph Mátyást adta Magyarországnak, az osztrák és morva főhercegnek, és bejelentette örököseként Csehországban.

Annak érdekében, hogy a cseheket hátrahagyja, II. Rudolphot arra kényszerítették, hogy aláírja a Sejm 1609. július 9-én kidolgozott törvényét, a Felség Tanúsítványának. E levél alapján az utraquisták és a cseh testvérek jogaikban egyenlõdtek a katolikusokkal. A cseh protestánsok jogosultak templomok építésére, iskolák indítására, saját szinódusukra és 24 védekező bizottság megválasztására, a Sejm mindhárom birtokából 8-ra. A bizottságnak kellett volna irányítania a konzorcium tevékenységét, irányítania a Prágai Egyetem ügyeit, csapatokat gyűjteni, adókat kivetni a fenntartásáért, és szükség esetén a protestáns lakosság képviselőit összehívni közös ügyekben tartott ülésekre.

II. Rudolph felkínálta az eszközeit, hogy elvegye Mátyástól a neki adott földet, felbűvölte őt, de még mindig le kellett mondania a cseh koronáról. 1611. május 23-án Mátyást koronázták meg, II. Rudolfot nyugdíjban részesítették és megtartották külső tiszteletét. Hatalom nélkül, kimerülten a betegségtől és az őrültségtől, II. Rudolph 1612. január 20-án halt meg, és nem hagyott törvényes utódokat, mivel nem volt házas.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5,00 out of 5)