A kép lenyűgöző. A művész elfogta a júliusi éjszakát. Első pillantásra a táj figyelemre méltó. De a festőnek sikerült észrevennie egy titkot a mindennapi életben. Nem csak azt ábrázolja, amit látott, hanem az érzéseit is felveszi. A természetre Zsukovszkij szemével nézünk.
A bal oldalon egy ház. Benne egy magányos ablak ég. Úgy tűnik, hogy elnyelte azokat a színeket, amelyeket a nyári naplemente ad nekünk. Jobb oldalon egy liget alszik. A fák tintakoronái adják a vászonnak bizonyos mesés képességeket. Nincs szél. Minden elnémult és dübörgött egy új napra számítva. Meglehetősen ritka fák mögött látható a folyó kék szalagja. Hűvösségével felhív minket.
Zsukovsky a színek igazi mestere. Az ég nem sötét. Egyesíti a rózsaszín, a sárga és a lila színeket. A néző nem érzi komornak. A művész képes volt ábrázolni egy július estét.
De ez a vászon csendes szomorúságot okoz. A környéken minden elaludt, és csak egy magányos ablak ég. Miért nem tud aludni egy ember? Talán szenved a felelőtlen szerelemtől, vagy éppen éppen? Csak a valódi okokból lehet kitalálni.
Az ablak lesz a kép legtelítebb pontja. Hála neki, a táj életre kel.
Zsukovszkij sötét színekkel telíti a vászonot, ugyanakkor nem okoz elnyomó hangulatot. Csak enyhe szomorúságot érezhet.
Érdekes kép az, hogy a művész nem csupán valami közönséges képet ábrázol. Meg akarom fontolni az ő alkotását. Itt minden részlet sokrétű és jelentéssel teli. A festő képes volt elkapni egy nyári éjszakai költészetet, és azt vászonon átadni. Előttünk egy igazi remekmű, lenyűgöző színválasztékkal és a tapasztalatok pontos átadásával.
Ez nem csak egy kép. A nézőket arra gondolja. Egy ilyen egyszerű cselekmény válik a művész mély filozófiai gondolatainak megtestesülésére.
(1 votes, average: 5,00 out of 5)