Keppel Commodore portréja – Joshua Reynolds

Keppel Commodore portréja   Joshua Reynolds

“A Keppel kommodoor arcképe” Joshua Reynolds nevet kapta, és a létra első lépcsőjévé vált, amely hamarosan hírnevéhez vezetett. A művész ezt a képet Keppelnek hálásan festette fel, ám a címzettnek átadása tizenhét éves műhelyében volt. Nyilvánvalóan Reynolds a portréját a potenciális ügyfelek benyomására késztette.

A “Kodope kommódor arcképe” nemcsak a szerző képességét mutatja be az arcokat, hanem a “mesemondó” figyelemre méltó képességeit is. A képet tekintve könnyen megérthetjük főszereplőjének jellegzetességeit és tevékenységének jellegét. Ezzel a képességgel tudta elmondani a festékekben ábrázolt személy történetét, és Reynolds szó szerint “beleszeretett” az ügyfelekbe.

Augustus Keppel a portréban egy olyan pózban van ábrázolva, amely az ősi szobrok pózaira emlékezteti. A tengeri háttér ebben az esetben nem csak Keppel hivatásáról szól, hanem a körülötte fekvő táj általános légkörével párhuzamosan utal a gondatlan és veszélyes kalandok iránti vágyára. Nem sokkal az olaszországi visszatérés után írt “Keppel kommódor arcképe” jelzi, hogy a művész gondosan és elgondolkodva tanulmányozta a reneszánsz mesterek és az ősi művészet alkotásait. Ezt egyértelműen bizonyítja Augustus Keppel testtartása. De nem csak ő. Az “antik” romok, amelyek ellen a kép hősét ábrázolják, okkal feltételezzük, hogy a szerző gondosan megismerte Róma és környéke ősi építészeti szerkezeteit. A mély háttér árnyékok éles kontrasztot mutatnak a világosan megvilágított oldallal miért néz ki Kepplea karja előre? Mindez együtt teszi a Keppel-féle portré lédúsnak és terjedelmesnek.

Az a vágy, hogy mindenben kövesse az öreg mestereket, Reynolds gyakran kísérleti technikákat alkalmazott, olajfestékeket összekeverve az összetevőkkel, amelyek először elképesztően gyönyörű hatásokat adtak, de nagyon hamarosan elpusztítják a képet belülről. Az egyik ezeknek a “félrevezető” összetevők a bitumen, gyorsan elsötétülnek és repedtek. De más “újítások” szintén jelentős károkat okoztak Reynolds vászonjain.

Például, a művész elég gyakran keveri a festékeket viasszal vagy tojásfehérjével, több rétegben felhordva őket. A különféle vegyes festékek szárítási ideje eltérő, rétegekben felhordva gyűrött és repedt. Ezenkívül a mester gyakran használt nem ellenőrzött pigmenteket, amelyek csupán néhány év alatt elhalványultak. Ami a “Kodope kommodoor arcképét” illeti, akkor Reynolds, rajta dolgozva, minden valószínűség szerint viaszt és kátrányt használt, ami annak a sajnálatos helyzetnek az oka, amelyben ez a kép jelenleg van.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5,00 out of 5)