A festmény röviddel Canaletto Angliába érkezése után volt festett, amely egybeesett a Temze feletti Westminster-híd befejezésével. Nyilvánvalóan azt a művész tehetsége csodálója, Sir Hugh Smithson rendelt, aki sok pénzt fektetett ehhez az építkezéshez. Canaletto nem korlátozódott egyetlen látványra – ez a híd újra és újra megjelenik a tájain.
A kép szokatlan összetételét szigorúan ellenőrzik. Ahelyett, hogy messziről mutatná a hídot, Canaletto szó szerint “bemegy” a boltívbe, amely a kép természetes keretévé válik. A perspektíva közel áll a víz felszínéhez, így úgy tűnik, mintha egy híd alatt vitorlázó hajón lennél.
A híd hatalmas méretét szinte fizikailag érezhetjük, amit nagyban elősegít a hídtól lógó apró vödör. London nyíló kilátása meglepő méretű. Úgy tűnik, hogy a legtöbb épület “zsugorodik”; csak két építészeti műemlék könnyen felismerhető – röviddel ez előtt a felépített Szent Pál-székesegyház és a víztorony.