Erről a témáról három El Greco mű ismert. Alapvetően megismételik egymást, bizonyos részletekben eltéréseket figyelnek meg.
A drezdai verziót, amelyik a legkorábbi, a szerző nem írja alá. Kompozitív szempontból szabadabb, fogalmi szempontból egyszerűbb, az előtérben a művész a műfaj motívumait – egy kutya, táska, kancsó – helyezte el, amelyeket a későbbi verziókban kizártak. A képen a karaktereket közelebb helyezik az előtérhez, nyomon követik az építészeti elemek bonyolult perspektíváját, nyomon követik a manierizmus hatását, különösen a kép bal oldalán lévő fiatalember alakjában, hátán fordult, és keze az ég felé mutat. Ezt a művet a Velencei Festőiskola hatására készítették, a XVII. Században az szerzői jog Paolo Veronese, később Jacop Bazano tulajdonába került.
A Parma Galéria a vakok gyógyításának legkevésbé ismert változatát tartalmazza, vászonra festett olajjal. Valószínűleg a művész írta velencei tartózkodása végén. Ez a három “gyógyulás” legkisebb képe, a vászonot a szélek körül vágták le, a vágási vonal a szélső jobb oldali alak mentén ment végig. A parma kompozícióban a drezdai változathoz képest az ábrák szabadabban vannak elrendezve.
A harmadik, a legnagyobb fennmaradt festmény, a “Krisztus gyógyítja a vakon” New York-ban, a Metropolitan Museum of Art tárolja. Ebben a befejezetlen munkában egyértelműen nyomon követhető a velencei iskola befolyása. A háttérben a művész annyira finoman ábrázolta a járdán ülő két figurát, hogy a járdalapok egy festékrétegen keresztül ragyognak. Úgy gondolják, hogy a bal oldalon a néző felé néző ábra a fiatal El Greco önarcképe. A XVII. Században. Ez a munka a Farnese család gyűjteményében volt.
Létrehozásának pontos dátuma még nem ismert; Régóta azt hitték, hogy egy mester írta rövid Rómában tartózkodásának elején. Most azonban azt javasolják, hogy velencében írta, majd Rómába költözött. Egyes kutatók véleménye szerint Drezda és Parma festményei között jött létre. Ezt a munkát korábban Tinoretto, később Veronese tulajdonították. A 17. század egy példányát Madridban tárolják.