Megállapítást nyert, hogy a képet minden oldalról kivágták. Úgy gondolják, hogy ennek oka a szélek nagyon rossz állapota volt. Valószínűleg ugyanezen okból kifolyólag az eredetileg fára festett festményt átvitték a vászonra. A témáról szóló ilyen típusú kompozíció a 15. század közepén alakult ki, elsősorban az úgynevezett “Imago Pietatis” formájában.
Az első ilyen kompozíciót Donatello készítette a padovai bronzoltár központi festésén. A Megváltót szarkofágban ülve ábrázolják, testén keresztre feszítés és visszaélés okozta sebek nyomait látva. Az ilyen kompozíciókban gyakran két angyalt ábrázoltak. Nem látjuk meghalt Krisztust, élő arca ránk néz. Így a munka a feltámadás gondolatát is kifejezi. Giovanni Santi művészeti öröksége még nem teljesen ismert.
Ennek a mesternek csak néhány festménye maradt fenn, amelyet krónikásként ismertek jobban. Első festménye 1481-ben nyúlik vissza. Több részlet megoldásakor a budapesti festmény a legközelebb áll Giovanni Santi oltárképéhez, amelyet 1489-ben írtak, és a milánói festményhez, az “Angyali üdvözlet” – hez, amely 1490 körül festett.
Figyelemre méltó egy másik, különösen érdekes szempont: egy légy, Krisztus mellén ülve. Olyan mesterrel van írva, hogy természetessége gyakran megtéveszti a közönséget. Pigler Andor szerint ennek a légynek a képe olyan volt, mint egy varázslatos talizmán, hogy elriasztja az élő legyeket, amelyek piszkosítják a képet. A javaslat szerint a legyek ábrázolásának ez a szokása Hollandiából származik, és különösen az 1450-1515 években volt általános. A legyek képe később fordul elő, inkább illuzórikus hatás kedvéért.