Vlagyimir Egorovics Makovsky munkáiban a népélet lírai, fényes észlelésének motívumai voltak megtestesítve. Az 1875-ben írt, “Lány libával a mezőben” című kis festmény egy festmény-sorozatra utal, amely a paraszt gyermekek életét szenteli.
Gyerekképeket nagy szeretettel és melegen készítve a művész látta feladatát, hogy megnyitja a mindennapi élet sajátos költészetét, a népi élet szépségét a mindennapi helyzetekben. Makovszkij munkájának élõsége és pontossága abban rejlik, hogy láthatjuk a pillanatot, amely azután a cselekmény alapjává vált. “A kép nem szó,” szeretett mondani a művész. “Egy perc ad, és ennek a percnek mindent meg kell adnia, de nem, nincs kép.”
Makovsky nagyszerű kifejezettséggel írt finom megfigyelésekkel teli jelenetet: mind a vidéki táj, mind maga a hősnő bájos lány, aki madarakkal tenyészti. A kép portré alapja vitathatatlan, bár minden valószínűség szerint kissé idealizált. A lány alakja, közel az előtérhez, jelentősnek tűnik az átlátszó kék nyári égbolt hátterében. A művész óvatosan bepillant a csinos, kissé átgondolt arcába a jelmez részleteiben.
A festmény Makovszkij kreatív módszerének fejlődését mutatja be: a visszafogott módszertől egy nyugodtabb módszerig, a részletes narrációtól a művészi általánosításig és az érzelmi szabadságig, az alakok és tárgyak színezeti elszigeteltségétől a színegységig. A mű figurális rendszerével és ragyogó lírai hangulatával visszatükrözi V. A. Tropinin portré-műfestményét, akitől Makovsky megkapta első szakmai óráit. A paraszt gyermekek életének tipikus jelenete egyszerű és természetes, ám ez nem a természet kifinomult másolása az 1850-1860-as évek művészeinek-festőinek szellemében: ezen a képen a szerző hozzáállása a modellhez.
A kompozíció felépítésének könnyűsége, a töredezettség bevezetheti a nézőt a mű érzelmi légkörébe, létrehozva a jelenlét hatását. A művész mély együttérzése és tisztelete hétköznapi ember iránt a néző felé továbbadódik. És maga a képi intonáció meglepően pontosan egybeesik a ábrázolt jelenettel: a szerző kiemeli a palettát, a fény és a levegő átvitelére törekszik, a természet természetes színeire. És a képen szereplő dallam tisztán hangzik, valamiféle gyógyulásként, nyugalmat adva. Használt anyagok a könyvből: M. Ageeva M., Ilyin E., Smirnykh “Nizhny Tagil Szépművészeti Múzeum”
(1 votes, average: 5,00 out of 5)