Boris Mihailovich Kustodiev ritka, határtalan tehetségű művész, akinek elsősorban sajátos érzése és észlelése volt a natív természetéről. Kustodiev nemcsak látta és értékelte a természeti világ szépségét, hanem hatalmában és hatalmában is a leg részletesebben újjáélesztheti és művészi vászonjaiba ágyazhatja a vadon élő állatok e komplex világát. A legtöbb szerző munkájához hasonlóan, Kustodiev tájfestményei különösen fényesek, kifejezőek és gazdag színtervekkel.
Kustodiev festményein a természet mindig sokkal többet képvisel, mint egy tájkép. Kustodiev saját természeti művészi leírását hozza létre, rendkívül egyéniséggé, szerzővé teszi, nem olyan, mint bármi.
Ebben a tekintetben a művész 1918-ban írt egyik letétkezelő munkája, “Lovak zivatar alatt” különösen figyelemre méltó. A “Lovak zivatarban” festmény példája a tehetséges olajfestménynek. Jelenleg a vászon a Szentpétervári Állami Orosz Múzeum huszadik századi képzőművészeti gyűjteményéhez tartozik. A vászon középső képe és motívuma már a festmény nevében meg van jelenítve. A festmény előtérében a félelmetes elem által izgatott lovak várják a rossz időjárást és a súlyos zivatarokat. Az éles széllökések miatt aggódó személyeket kicsit távolabb látják a viharban elfogtak. Előtünk olyan nőknek szomorúak vannak, akiknek ruha szegélye erős szél hatására alakul ki.
A nők a kezüket takarják le, hogy a szél ne szakítsa le a fentről kötött sálakat. Rossz idő volt Kustodiev filmje “Lovak vihar alatt” című filmjében. Az ég ragyog, és egy pillanatra világít egy pontosan a nap folyamán. Egy rózsaszínű, hűvös sárga ragyogás veszi körül a mennydörgő energia “villám” töltését. A rózsaszínű-arany ragyogás sűrű, koncentrált elemi energia éles kibocsátása útján terjed, mint kitörés különböző irányokba.
A fák buja koronái meghajlanak a másodpercenként növekvő gördülő széllökések alatt. Majdnem, amikor egy reménytelen patak esőzött. Egyes helyeken az eső által homályosított természeti területek, árnyékolt, élesen elmosódott fák sziluettek, az ég és a föld felszíne már látható. Időközben egy ilyen elmosódás révén a tiszta, nyugodt, nyugodt világ látható szélei valahol messze megjelennek. A kép ilyen árnyalata csak hangsúlyozza az elemek közötti éles kontrasztot és a természet nyugalmát.
A képet általában éles fekete-fehér viszonyok jellemzik, azaz egy kontrasztos kép. Az ilyen írásmód erősíti, súlyosbítja, megmutatja a határokat a béke és a csend világának, valamint a “vihar és a támadás” világának. És maga a kép is nagy kifejezőképességet és művészi befolyást szerez. A kontraszt érzékelése átalakítja a képet, és nem csupán kifejezőbbé teszi, hanem hangsúlyozza a kép központi képét is. A vihar idején válnak összetett változások a fény és az árnyék viselkedésében, és különös módon kezdik egymással kölcsönhatásba lépni. Ezeket a sajátosságokat akarta B. M. Kustodiev éles kontraszt segítségével megvalósítani. A művész egy nehéz feladatot választott magának, tehetségesen és könnyen megbirkózott vele.