A francia festő, Francois Boucher “madárfogók” lelkipásztori tájja. A festmény teljes mérete 274 x 300 cm, olaj, vászon. A III. Században élõ Theocritus görög költõ idilljeit a lelkipásztori legelõzõbb példáinak tekintik.
A lelkipásztori tendencia, azaz a vágy, hogy a nagyvárosok zajos és elfoglalt életét egy egyszerû és közeli szembeállítással szembesítsék: a pásztorok életének természete azonban meglehetõsen gyengén áttör a Theocritusba; hőseit durva és képzetlen emberként ábrázolja, életük tele van megfosztással és nehéz.
A görög szofist és Chrysostomus filozófus regénye a Kr. E. 1. században nyúlik vissza. Bár a regény főszereplői nem pásztorok, hanem vadászok, ennek ellenére a lelkipásztori tendencia nagyon erős. A szerző megmutatja, hogy a vidéki szegények nemcsak boldogabbak, hanem nagylelkűbbek is, kedvesebbek szomszédaikhoz, mint a luxusban elsüllyedő városi gazdag emberek. Dion novellájának hatására elkészült a híres pásztor szerelmi regénye, a Daphnis és Chloe, amelyet a negyedik századi görög írónak tulajdonítottak.