A Londoni Nemzeti Galéria Duccio alkotásait tárolja a nagy oltárkompozíciójából, a Maesta-ból, amelyet a Siena-székesegyház főoltárához festett 1308-1311-ben, amelyek ma már az olasz festészet remekművei között vannak.
Ez magában foglalja a vakok gyógyulását – egy olyan kép, amely tele van líra és lelkiséggel. A deszka kicsi mérete ellenére meg lehet érezni a belső erőt, ami később a Masaccio remekműveire lesz jellemző. A Vak gyógyítása című könyvben Krisztus által vezetett, élénk színű foltokkal rendelkező szentek egy csoportja áll a rózsaszínű-fehér árnyalatokkal teli város hátterében.
Krisztus és az őt követő két szentek alakjai különösen kifejezőek a színskála szempontjából, és Krisztus ruhái mély hangjaikkal vonzzák a figyelmet. A szentek ábrái finomabb, nem annyira gazdag színekkel vannak írva. A mester nagy figyelmet fordított az arcok arculatára. Bár kissé vázlatosabbnak tűnik, észrevehető, hogy a művész portréképeket próbál írni. Fontos az is, hogy Duccio egyértelműen igyekezett ábrázolni a figurák mozgását, és nemcsak a helyzetüket rögzíteni.