A 20. század 40-50-es éveiben Francis Bacon sötét, szinte fekete színben dolgozik, növényi motívumokat tartalmaz – fűdarabokat, pálmaleveleket, ágakat.
Festményein minden rendelkezésre álló eszközt felhasznál a legmagasabb pszichológiai intenzitás elérésére. Úgy tűnik, hogy egy csomó éles fű, de szorongással és törött sorskal, valamint a Föld egész életének halálával jár.
A “Magdalena” festményben Bacon egy esernyő alatt hajlított elefántszerű női alakot ábrázolt, az ágakon keresztül láthatjuk az arcát egy kalapban, nyitott szájjal egy sikolyban. És egy komikus és hátborzongató kép: valami hatalmas és ostoba vadállat megijeszti. A művészről írnak: “Bacon festménye közvetíti a létezés tragédiáját. Ez egyfajta sírás, amelynek nincs határa és határa: egy festői akció.”