Nappali és éjszakai (éjjel és nappal) – Max Ernst

Nappali és éjszakai (éjjel és nappal)   Max Ernst

Ez a technika abban áll, hogy a művész szempillaspirálra önti egy papírlapot, felülről egy második lapmal lefedi, majd elválasztja egymástól. Ezen manipulációk eredményeként egy absztrakt rajzot nyomtatnak a felső lapra.

Az 1930-as évek második felében sok szürrealisztikus alkalmazta a decalcomania technikáját, ám Ernst volt az első, aki ezt az olajfestményben használta. “Spontán” felületeket használt, de aztán hosszú ideig a festmények egyes részletein dolgozott, fantasztikus, ijesztő valóság illúzióját hozva létre.

A néző nem mindig találja meg, hogy a decalcomania technikával készített fragmens hol ér véget, és hol kezdődik a “szokásos” olajfestmény. Ebben az értelemben meglehetősen indikatív a “Menyasszony köntöse”, 1939. Itt azonban a decalcomania “elárulja” a menyasszony laza haját, mint egy rajongó.

A dekalkománia technikájában köpenyét is készítik, amelyet a bal felső sarokban lévő kép ábrázol. Az illúzióista technika, a “kép a képen belül” sok szürrealisztikus művész munkáira jellemző. Maga Ernst ismételten igénybe vette, amint azt például a Day and Night, 1941-42 vászonja bizonyítja. Ezen a vékony világos kerettel díszített vászonon a festmények furcsa, amorf táj ellen helyezkednek el.