A kép sok karakterrel rendelkezik, és ugyanakkor tele van a művész félelmeivel és elvárásaival is. A vászon háttere az ég a csillagokban hajnal előtt. És egy ilyen reggeli előtti időben két barátnő szokásos női üzletet folytat: új bútorokat próbál meg.
A ruhák még mindig nem készek, és a leeső szövet olyan ember erős kezébe kerül, aki nem akarja elengedni egy kifinomult figurát. Az egyik barátja elgondolkodva elgondolkodott a következő ruhában. A modellek nagyon finomak. Törékenységüket a fehér táblán látható tojás hangsúlyozza.
A vászon hátterében a helyzet sokkal érdekesebb. Itt egy abszolút magányos ember kis alakja megvizsgálja egy kutya fejét, amelynek koronáján sziklák vannak. Itt minden szimbolikus: a szikla – akadályok a cél elérésében, a kutya feje – odaadás, amely gyakran fél. Hasonló nehézségek mindig befolyásolják az ember kapcsolatát az emberiség gyönyörű felével. Egyrészt félnek a bűntől, másfelől pedig a kísértés lehetősége.
Az illúzió azonban hamarosan összeomlik – felkel a nap. Felemelkedése után az árnyékok eltűnnek, a földi ember vonásai visszatérnek a nők alakjába. És kétségkívül a félelmek eltűnnek, amelyek visszatérhetnek.
A vászon színpalettája nagyon széles, a mű minden színét a rajzon dolgozó hölgy ruha köti össze. De az élénk piros öv tükrözi belső lényegét.
Vászon készítésével a művész a fantázia területén kísérletezik. A képen minden objektum szimbólum.
Például az egyik hősnő fejét virágból szövik, ami hangsúlyozza a varázst, valamint a pózolási modell illuzórikus természetét.
A kép tele van levegővel. Az összes objektum ugyanabban a síkban van, de a horizont üres.
Dali munkájában arra utal, hogy a ruha soha nem lesz varrva. Ez egyfajta kísérlet az igaz szépség és az emberiség közötti kapcsolat folytonosságának megmutatására.