1897-ben írt önarckép. Ez egy kezdő művész korai munkája, aki Vorpsvedába telepedett be – a híres művészek kolóniájába, ahol a fiatal német festők, a hagyománytól elhagyva, saját útjukat keresték.
Paula Moderson-Becker elutasította a Vorpswede művészek érzelmi és idealista ábrázolásait, és portrékra, önarcképre, anya és gyermeket ábrázoló jelenetekre kezdett festeni. Vastag festéket és tompított tónusokat használt, munkája ötvözi a gyengédséget és a lenyűgöző egyszerűséget.
Úgy tűnik, hogy Vorpsveda és Bréma nem talált olyan embert, aki értékelné munkáját. Az 1899-ben itt kiállított Paula alkotásait, valamint a Mackensen többi tanulójának munkáit erős kritika és nevetségek jellemezték meg. Becker túlságosan laza, kifejező és “repülő” módja, a kompozíció sajátos, néha paradox módon való megközelítése, a félelme hiánya a fényes, telített színektől és a váratlan kombinációktól, valamint a festmények “földfelszíni” és “egyszerű” rajzai – mindez együtt semmiképpen sem veszi figyelembe a konzervatív provinciák “az igaz műalkotásokról” szóló elképzeléseit.
A brémai művészek elismert vezetője, Arthur Fitger, utána az újságírók többsége közép képességű amatőr művészt látott, aki szintén a tanulóképzés kezdeti szakaszában van. Egyhangúan elítélték a művészt az arroganciájáért, amely arra késztette őt, hogy bizonyítékát jelentse az inkompetenciájáról.
A korszak, rajzok, Paula festményei e korszakra különleges érzelmi képességekkel bírnak. Ezeknek a kis nyomatoknak a festményeiben rejlő monumentalitás jellemzi.
Csodálatos az a kitartás, amellyel Paula látta az ilyen értékeléseket, és kiemelkedő szerzőt ad neki – egy olyan embernek, aki tehetsége nyomán annyira biztos benne, hogy csinál, hogy nem néz körül, és nem számít bátorításra.
Különösen ez a fényes önarckép. Teljesen elmerül a saját magában, és a finom színséma közvetíti ihlette keresését. Az álom álmodozó, távoli pillantása és a sorsának megértése a legfontosabb dolog a portré jelenetében. Ki emlékszik most a kritikusok nevére? Tehetségével mindegyikét elhomályosította, és a festészet történetébe ment, mint olyan kiemelkedő művész, aki nem tudta megvalósítani önmagát… Csak 31 évet élt…
(1 votes, average: 5,00 out of 5)