A kép visszatér a képi nyelv korábbi technikáihoz. Chagall újraértelmezte a Larionov és Goncharova által kidolgozott cubofuturizmus stílusát. Kifejezésében és plasztikus kifejezőképességében az angyal és a művész találkozása a modern ikon hasonlatosaként jelenik meg.
A telek értelmezésének másik szempontja hagyományosabb: a művészt egy festőállvány előtt ábrázolja a kreatív inspiráció idején, és mellette, mint egy látomás, megtestesítette múzsáját.
Chagall azonban az “Életem” című könyvében ezt a képet az alvás megjelenítésének mutatja be. Képzelte benne azt, amit álmában látott – egy angyal megjelenését egy négyzet alakú üres helyiségben, amely kék levegőt és fényt hozott magával. A prófétai álom jellegzetességeit a kép egyszerű sávja hangsúlyozza, beleértve a fekete, fehér, kék színt is.