Az önarckép Párizsban, a Szépművészeti Akadémia fiatal diplomája írta. A francia művészet befolyásolta egy fiatal művész véleményének kialakulását. Ez nyilvánvalóan megmagyarázhatja a mű ilyen korai megjelenését, amely a portrék romantikus irányának eredete volt. A portré kompozíciója már szokatlan.
A vászon alakja kissé eltolódik a vászon széléhez, ami mozgásérzetet teremt. A ruha szintén szokatlan: a széles munkibúzus és a bőr mellény meglehetősen európai jellegű ruhák, ellentétben az orosz művészek szokásos kaftánjával vagy akadémiai egyenruhájával. A hagyományos paróka helyett a szabadon fésült haj fiatalember megjelenését magabiztosan és könnyedén nyújtja.
A művész arra törekedett, hogy közvetítse a szellemi nyitottságot, a szelídséget és a kedvességet, ami kortársainak emlékei alapján különösképpen jellemzett. A vörös, zöldes, barna meleg tónusok kiváló színsémát alkotnak, és az általános benyomást kelti a kegyelem és a művészet. Schukin valószínűleg arra törekedett, hogy egy olyan személy pszichológiáját közvetítse, akit megkülönböztet egy különleges belső világ. A művész ez a kép később a romantikusok körében kedvenc hős típusává vált, fiatal, tiszta és gyönyörű.