A kép írásához Gericault külön engedélyt kapott a Versailles-i királyi istállókban való munkára. A művész 6-8 órát tölt az istállókban, figyelve az állatok viselkedését. Különös figyelmet fordít a lófigurák egyes darabjain végzett munkára, a lehető legnagyobb pontossággal ábrázolva azokat.
A művész néhány napig egymás után elfoglaltan különféle sárkányokat és farkokat rajzol, majdnem minden hajat gondosan kiírva, hogy világossá tegye annak textúráját. Ne felejtsük el, hogy Gericault fanatikusan szentelte a lovakat, tekintve őket a testarányok szerint a legkecsesbb és legteljesebb lények. A festő által választott motívum zavart okozott a művészeti körökben.
A műalkotás először képviselte… ló gabonaféléket. Ráadásul Gericault ezt a perspektívat annyira festői és önellátónak tekintette, hogy magyarázatot nem adott hozzá. Ezért a kritikusok különösen szenvedélyesnek ítélték a kép motívumának a “nemesek” rangjába emelését, amelyet a történeti és mitológiai tárgyak vászonjain találtak meg. Maga a művész azonban többször is azzal érvelt, hogy a téma másodlagos, a legfontosabb itt a stílus és a technika.
Érdekes, hogy ez a kép megértette a művész kollégáit. Delacroix csodálkozva csodálja azt a tényt, hogy Gericault képes a legszárazabb dolgot “valóban fenségesnek” is alakítani.