Paranoid kritikus magány – Salvador Dali

Paranoid kritikus magány   Salvador Dali

A valóság irracionális “Paranoid – kritikus magány” ábrázolásával ellátott vászon a szürrealisztikus Dalinak tartozik. A kép megjelenésének dátuma a művész írásbeli stílusának és a művész tökéletes meggyőződésének a saját zsenijéhez való igazodáshoz kapcsolódik.

A mű címe teljes mértékben tükrözi Salvador saját festményeinek kutatásának és írásának ismert módszerét. A szerző “találmányát” paranoid-kritikus módszernek nevezte, amely azon objektumok és képek megjelenítésén alapszik, amelyek véleménye szerint kizárólag egy ember álmában vagy hamisításában zajlottak. Ezek a zaklatás és a testdarabok jelenetei, amelyeket a racionális gondolkodás egyszerűen nem képes felfedezni, észlelni vagy megjeleníteni. Következésképpen Dali irracionális gondolkodásmódját hivatalosnak nevezi és létezik a világfestészetben. Tehát a bemutatott munka Dali magányos szomorú gondolatainak megszemélyesítése. Lehetséges, hogy a gép és a fűrészelt fa maradványai, valamint a fémdarabot borító virágok valamilyen módon kapcsolódnak a művész életéhez.

Az autóval kapcsolatos pillanat azonban megfagyott a Figueres-i fiatal Salvador fejében. Csak azt feltételezhetjük, hogy a szállítás valamilyen utazáshoz kapcsolódik, talán a menekülési álomhoz. Ez az esemény olyan régi volt, hogy benőtt lett, ahogy az idő “mohájával” mondjuk. Ebben az esetben a hírhedt “moha” rendes kis virágzat és fű. Az út hosszú, ahova az utas tovább haladt, sziklás gerincekkel és homokkal pontozva. Ezt az utat annyira intenzíven nyomták be az emlékezetbe, hogy mély nyomot hagyott a tudatosság és az idő kőjében – itt van ez a bal oldali autó sziluettje, a szikla.

A magány, amellyel a szerző összekapcsolta munkáját, egy autó rozsdás fémén, egy elpusztult falon és egy elpusztult fán keresztül történő egyszerű átvitel útján fejeződött be, amely egy nyomorult csonk. Senki sem mosta meg az autót, megmosta a falat és meg nem öntötte ugyanazt a fát. Itt van – a hideg magány következménye.

Salvador Dali a szokásos módon festette a képet. Ez rengeteg levegő, űr, üregek és végtelen láthatár. Ezek meleg színek, az ég sárgaságának keveréke, fehér gomolyfelhők. Ez egy éles árnyék és a vakító fény hiánya, mivel a tárgyak poron vannak. A szerző levele szép, világos, sima. Irracionális viselkedése és kialakítása kompenzálja a kis vázlatok szigorú megközelítését.

Dali munkájában a gondolatok káoszával párhuzamosan létezik a perspektíva pontossága, a chiaroscuro törvényei és a tárgyak valódi megjelenítése. Mintha két különböző ember létezik egy héjában, mint a skizofrénia első jele.

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (1 votes, average: 5,00 out of 5)