Fra Angelico munkáiban a perspektíva létrehozásának új elvét alkalmazza. Lényege abban rejlik, hogy a figurák csökkennek, amikor elmozdulnak a nézőtől, és minden vonal a láthatáron egy ponthoz konvergál. Később ez az elv a reneszánsz festészet egyik sarokkövévé vált. Először kortárs Fra Angelico, Masaccio javasolta, de Fra Angelico erre kreatívan reagált, és jelentősen modernizálta. Tehát ő volt az első, aki olyan építészeti részletek kiaknázását vette igénybe, amelyek növelik a háromdimenziós tér érzetét.
Létrehozva például a “San Marco oltárot”, 1438-40., A Fra Angelico a Szűz trónját úgy helyezi el, hogy az alkotja a háromszög tetejét, amelynek oldala a perspektivikusan csökkentett alaksorok. Az előtérben található szőnyeg geometriai mintázata és a ciprusok vonala az ég ellen hozzájárul a kép helyének elmélyítéséhez. A perugiai triptichia predella jeleneteiben Szent Miklós az ő prédikációját hallgató emberek fölé emelkedik, miközben a városi házak fokozatosan csökkennek, mély térség illúzióját teremtve.