1888 tavaszán új hullám történt Van Gogh munkájában. A régóta várt meleg, amely lehetővé tette a művész számára, hogy belépjen a szabadba, az Arlesbe való költözés új reményei és tervei – mindez tükröződik a festészetében, élénk érzelmekkel, hangos színkombinációkkal, új ötletekkel és friss motívumokkal töltve fel.
Az arles-korszak tavaszi tájai tele vannak szokatlan életerővel. A “Plane Alley” – ben a vászon főszereplője a nap. A sugarai egyenletesen megvilágítják az elültetett fákat, és törzseik és ágaik fényes okker és sárga fényekkel játszanak a szokatlanul kék tavaszi ég hátterében.
A kép kompozíciója zárva van, mert a szerző elsősorban a tavaszi világítás hatásait próbálta közvetíteni a sík fák nagy fatörzsein. Ugyanakkor a művész továbbadta a táj mélységét, megerősítve a levegő lineáris perspektíváját. A tavaszi ég úgy tűnik, hogy egy hídot festett egy vonattal, amely a háttérben élénkkékkel halad.
A fű hűvös zöld színe meleg okker, barna és piros árnyalatok játékává válik az előtérben. A nagy sima mozdulatok színes mozaik hatását idézik elő. Mindez kitölti a tájat levegővel, hozzájárulva az ébredő természet fényes állapotának közvetítéséhez.