A XVII. Században sok művész csendéleteket készített Hollandiában, és közöttük volt a specializáció: az egyik virágot ábrázolt, a másik edényt, a harmadik a hangszereket ábrázolta. Willem Klas Kheda ugyanazt a csendéletet írta évtizedekig, legalább 1631-ből és 1651-ből származik.
Ilyen hosszú ideig az egyik műfajban dolgozva a művészek lenyűgöző kiválóságot értek el a gyümölcsök, zöldségek, szövetszövetek, fémből és üvegből készült tárgyak, víz a szemüvegben történő átvitel technikájában. Az étel csendéleteket onbijtjesnek nevezték. Az ilyen csendéletek iránti igény nagyon magas volt.
Az 1630-as évek elején Kheda kortársainak – Floris Kles van Dyck és Nikolaes Gillis – meglehetősen konzervatív kánonjainak felhasználásával kezdte el írni őket. Az asztalot szigorúan a kép síkjával, azaz a szoba hátsó falával párhuzamosan helyezi el. Ennek ellenére a művész bizonyos életre keltette csendéleteinek kompozícióját. Tehát fehér terítője nem az egész asztalot takarja el, hanem csak egy részét. Így elkerüli a háttér monotonitását.
Figyelemre méltó az, hogy Head sok éven át szenved addiktív témákat. Egy csésze, üveg, üveg, damaszt kés, zsebóra nyitott fedéllel és feltűnően pontos írású mechanizmussal – mindezt vitathatatlan szeretettel reprodukálják.