Festményein Claude Lorren gyakran ábrázolt építészeti struktúrákat. Korai munkáiban számos nézet található a Róma környékéről, nagy topográfiai pontossággal. Ezt követően a művész egyre inkább építészeti részleteket írt “capriccio” módon.
Ezt követve a valós épületeket fiktív épületekkel váltotta fel, vagy megváltoztatta helyüket az űrben. Például a “Római kilátás” című műben a Szentháromság-templomot, amelybe később a művész hamuit eltemették, balra mozgatták, és a jobb oldalon lévő előtérben egy olyan épület romjai voltak ábrázolva, amelyek még soha nem léteztek.
A történelmi és mitológiai témákhoz fordulva Lorren csodálatos klasszikus épületeket épített a kompozícióba. Néhányuk hasonlít a valódi épületekhez, mások a művész képzeletének alkotóeleme.
Az 1672-es “Táj az Aeneas-szel a Delos-szigeten” című festményben a jobb oldalon lévő Apollo-templomot ábrázoló kupolásos szerkezet egyértelműen a római panteonhoz hasonlít. A művész csak az épület néhány részletét és részleteit megváltoztatta.