Ezt a festményt 1878-ban festették, a balkáni festményciklusnak tulajdonítható. Ebben a művész megmutatja az orosz hadsereg ellenség elleni győzelmének értékét az orosz-török háborúban a Bulgária hegységében.
A festmény Sheinovo és Shipka települései közelében álló parádét mutat be 1877-ben. Ezt a felvonulást az oroszok török feletti győzelmének tiszteletére szervezték. Vereshchagin szemtanúja volt ennek az eseménynek. A vászon az orosz katonák hosszú oszlopát ábrázolja, melyen a versenyzők versenyeznek. Fehér ló újratöltése, Skobelev tábornok. Kezét felemelik, ezzel a mozdulattal úgy tűnik, hogy gratulál a katonáknak a győzelemhez. A gesztusra reagálva a hadsereg hosszú “éljenzést” kiabál, és felveszi a katona sapkáját.
A kép előtérét egy havas mező mutatja be, amelyen a katonák halott teste fekszik. Véleményem szerint a művész kifejezetten megmutatja nekünk a halottakat, hogy érezzük a légkör egész tragédiáját. A győzelem és a halott katonák hulláinak e kontrasztján keresztül kell megértenünk az emberi élet értékét. Vagy talán Vereshchagin meg akarta mutatni nekünk a meggyilkolt katonák hazafiságát, miszerint harcoltak a szülőföldért, és halálra álltak az ellenség ellen. A kép az egész eseményt nagyon valósághűen közvetíti. A háború nagyon létfontosságú képe.
Szeretném megjegyezni, hogy Vereshchagin nem dicsõíti a túlélõ katonákat, hanem általában bemutatja a hétköznapi katonákat, az elkötelezettségüket és a hősiességüket, mintha emlékeztetne minket, hogy nekik köszönhetõen megvan a szabad tereink és adtunk. Nagyon tetszett a művész képe. Kényszerítette, hogy büszke legyen a hadseregünkre, a hétköznapi emberekre, és együttérzzen és együttérzzen a háborúban meghaltakkal. Egyetlen háború sem ér ilyen áldozatokat és halálokat. Az orosz hadsereg minden vesztesége nagy tragédia, mivel minden harcos, minden katona értékes és egyenlő a többiekkel.